A gyermekkori érzelmi elhanyagolás olyan mély nyomokat hagy a lelkünkben, amelyek évtizedekkel később is befolyásolják azt, ahogyan szeretünk és kapcsolódunk másokhoz. Talán te is felismersz magadban bizonyos mintákat, amelyek újra és újra megjelennek párkapcsolataidban, és amiatt aggódsz, hogy valami "nincs rendben" veled.
Az érzelmi elhanyagolás nem csak a szélsőséges esetekben fordul elő – sokszor olyan családokban is megtörténik, ahol a szülők fizikailag jelen vannak, de érzelmileg távol maradnak gyermeküktől. Ez lehet tudatos vagy tudattalan, de a hatása ugyanolyan mély: a gyerek megtanulja, hogy az érzelmei nem fontosak, vagy hogy mások igényei mindig előbbre valók a sajátjainál.
Ebben az írásban végigvesszük azokat a leggyakoribb párkapcsolati nehézségeket, amelyek gyermekkori érzelmi elhanyagolásból eredhetnek. Megtudhatod, hogyan ismerhetőek fel ezek a minták, miért alakulnak ki, és ami a legfontosabb: mit tehetsz annak érdekében, hogy egészségesebb kapcsolatokat építhess fel. Nem ítélkezni fogunk, hanem megérteni és gyógyulási utakat mutatni.
Bizalmatlanság és a közelség félelmei
Az érzelmi elhanyagolást átélt emberek számára a bizalom kiépítése különösen nagy kihívást jelent. Amikor gyerekként nem kaptuk meg azt a biztonságot és megbízhatóságot, amire szükségünk lett volna, felnőttként nehéz elhinni, hogy valaki valóban ott lesz értünk.
Ez a bizalmatlanság sokféleképpen megnyilvánulhat párkapcsolatokban. Lehet, hogy folyamatosan kételkedsz partnered szavaiban, még akkor is, ha semmi okod nincs rá. Talán állandóan azt várod, hogy elhagyjon, ezért öntudatlanul olyan helyzeteket teremtesz, ahol ez be is következhet. Ez egy önbeteljesítő jóslat lehet: a félelmed attól, hogy magadra maradj, pont azt az eredményt hozza, amitől tartasz.
A közelség iránti vágy és a tőle való félelem között feszülő ellentmondás különösen fájdalmas tud lenni. Egyszerre szeretnél intim, mély kapcsolatot, de amikor közel kerül hozzád valaki, pánik fog el. Ez az ambivalencia kimerítő lehet mind neked, mind a partnerednek.
"A gyermekkori érzelmi elhanyagolás olyan, mint egy láthatatlan fal, amit magunk köré építünk a védelem érdekében, de ami végül elzár minket attól a szeretettől, amire a legjobban vágyunk."
Önértékelési problémák és megerősítés-függőség
Azok, akik gyermekkorukban nem kapták meg a szükséges érzelmi táplálékot, gyakran küzdenek azzal, hogy értékesnek érezzék magukat. Ez a belső bizonytalanság párkapcsolatokban úgy nyilvánul meg, hogy állandóan külső megerősítésre van szükségük ahhoz, hogy jól érezzék magukat.
Lehet, hogy folyamatosan azt kérdezed a partnereidtől, hogy szeretnek-e, vagy hogy jól nézel-e ki. Talán minden apró gesztusból és szóból azt próbálod kiolvasni, hogy mennyire vagy fontos számukra. Ez a viselkedés idővel kimerítővé válhat mindkét fél számára, és paradox módon pont azt az eredményt hozhatja, amitől tartasz: a partner eltávolodását.
Az önértékelési problémák gyakran azzal is járnak, hogy hajlamosak vagyunk alábecsülni magunkat, és olyan partnereket választunk, akik nem bánnak velünk jól. Mintha azt gondolnánk, hogy nem érdemlünk jobbat, vagy hogy a rossz bánásmód természetes része a kapcsolatoknak.
Az érzelmek kifejezésének nehézségei
A gyermekkori érzelmi elhanyagolás egyik legfájdalmasabb következménye, hogy megtanulunk hallgatni az érzelmeinkről. Ha gyerekként azt az üzenetet kaptuk, hogy az érzelmeink nem fontosak vagy zavaróak, felnőttként is nehéz lesz kifejezni őket.
Ez különösen problémás lehet párkapcsolatokban, ahol a nyílt kommunikáció elengedhetetlen az egészséges működéshez. Lehet, hogy képtelen vagy elmondani, ha valami bánt, vagy ha szükséged van valamire. Talán inkább passzív-agresszív módon fejezed ki a frusztrációdat, vagy teljesen magadba zárkózol konfliktusok esetén.
Az érzelmek elfojtása hosszú távon súlyos problémákhoz vezethet. Nem csak a párkapcsolatod szenved miatta, hanem a saját mentális egészséged is. Az elfojtott érzelmek gyakran fizikai tünetekben is megmutatkozhatnak, mint például fejfájás, gyomorproblémák vagy alvászavarok.
"Az érzelmek nem gyengeség jelei, hanem az emberi tapasztalat természetes részei. Amikor megtanulunk hangot adni nekik, valójában mélyebb kapcsolatokat teremtünk magunk és mások között."
Túlzott függőség vagy extrém függetlenség
Az érzelmi elhanyagolás gyakran szélsőséges reakciókhoz vezet a függetlenség terén. Egyesek túlzottan függővé válnak partnerüktől, mások pedig olyan mértékben ragaszkodnak a függetlenségükhöz, hogy lehetetlenné teszik az intim kapcsolatok kialakulását.
Ha a túlzott függőség irányába hajlasz, lehet, hogy képtelen vagy egyedül lenni, vagy minden döntésben a partnered jóváhagyását keresed. Talán úgy érzed, hogy nélküle nem vagy teljes, és ez hatalmas nyomást helyez a kapcsolatra. A partner pedig könnyen érezheti úgy, hogy "megfullad" ebben a függőségben.
A másik végletet azok képviselik, akik annyira megijedtek a sebezhetőségtől, hogy szinte elérhetetlen falakat építenek maguk köré. Ha ebbe a csoportba tartozol, lehet, hogy büszke vagy a függetlenségedre, de valójában ez egy védekezési mechanizmus, ami megakadályozza az igazi intimitás kialakulását.
A túlzott függőség jelei:
- Képtelenség egyedül tölteni az időt
- Minden döntésben a partner jóváhagyásának keresése
- Állandó félelem a elhagyatottságtól
- Saját érdeklődési körök és barátságok elhanyagolása
- Identitás elvesztése a kapcsolaton kívül
Konfliktuskezelési nehézségek
Azok, akik gyermekkorukban érzelmi elhanyagolást éltek át, gyakran nem tanulták meg, hogyan kezeljék egészségesen a konfliktusokat. Ez többféleképpen nyilvánulhat meg: vagy teljesen elkerülik a konfrontációt, vagy túlzottan agresszívvé válnak vitákkor.
Ha a konfliktuselkerülő típus vagy, valószínűleg minden áron próbálod elkerülni a nézeteltéréseket. Lehet, hogy azt gondolod, hogy a viták veszélyesek a kapcsolatra nézve, vagy hogy ha kifejezed az ellenvéleményedet, a partnered elhagyhat. Ez azonban hosszú távon oda vezet, hogy a problémák felhalmozódnak, és végül még nagyobb robbanást okoznak.
A másik véglet az, amikor túlzottan intenzíven reagálsz a konfliktusokra. Lehet, hogy kis nézeteltérések is hatalmas veszekedésekbe torkollnak, mert nem tanultad meg, hogyan reguláld az érzelmeidet stressz alatt. Ez kimerítő lehet mindkét fél számára, és idővel alááshatja a kapcsolat stabilitását.
A konfliktuskezelés megtanulása nem csak a párkapcsolat szempontjából fontos, hanem az általános életminőség javítása érdekében is. Amikor megtanulunk egészségesen kommunikálni nézeteltérések esetén, mélyebb és kielégítőbb kapcsolatokat tudunk építeni.
Az intimitás és sebezhetőség problémái
Az igazi intimitás sebezhetőséget igényel – azt, hogy megmutassuk magunkat olyannak, amilyenek valójában vagyunk, minden hibánkkal és gyengeségünkkel együtt. Azok számára, akik gyermekkorban érzelmi elhanyagolást éltek át, ez különösen nehéz feladat lehet.
Lehet, hogy fizikailag közel tudsz lenni valakihez, de érzelmileg távol maradsz. Talán megosztod a mindennapos eseményeket, de a mély félelmeidet, álmaidet és vágyaidat magadban tartod. Ez egy védőpajzs, amit azért építettél fel, hogy ne sérülhess meg újra, de sajnos ez egyben megakadályozza az igazi közelség kialakulását is.
Az intimitás hiánya nemcsak a romantikus kapcsolatokban problémás, hanem a barátságokban is. Lehet, hogy sok ismerősöd van, de kevés igazi barátod, akivel őszintén meg tudod osztani a gondolataidat és érzéseidet.
"Az intimitás nem a tökéletességről szól, hanem arról, hogy megengedjük másoknak, hogy lássák az igazi énünket – minden szépségével és töredezettségével együtt."
Elhagyási szorongás és ragaszkodási minták
Az elhagyási szorongás az érzelmi elhanyagolás egyik leggyakoribb következménye. Ez egy mélyen gyökerező félelem attól, hogy azok, akiket szeretünk, végül elhagynak minket. Ez a szorongás olyan erős lehet, hogy teljesen meghatározza a párkapcsolataink dinamikáját.
Ha elhagyási szorongással küzdesz, lehet, hogy folyamatosan jeleket keresel arra, hogy a partnered készül távozni. Egy késői válasz az üzenetre, egy másik tekintet egy másik személyre, vagy egy elfoglalt nap mind-mind bizonyítéknak tűnhet arra, hogy a kapcsolat vége felé közeledik. Ez az állandó riadókészültség kimerítő lehet, és ironikus módon pont azt eredményezheti, amitől tartasz.
Az elhagyási szorongás gyakran különböző ragaszkodási mintákhoz vezet. Lehet, hogy "ragadós" leszel, állandóan kapcsolatban akarsz lenni a partnereddel, vagy épp ellenkezőleg, megelőző csapást mérsz, és te hagyod el őt, mielőtt ő tehetné ugyanezt veled.
Az elhagyási szorongás tünetei kapcsolatokban:
🔸 Állandó megnyugtatás keresése a partnertől
🔸 Túlzott féltékenység minden külső kapcsolatra
🔸 Pánikrohamok, ha a partner nem elérhető
🔸 Katasztrofizálás kis problémák esetén
🔸 Saját szükségletek elnyomása a partner megtartása érdekében
Érzelmi szabályozási zavarok
A gyermekkori érzelmi elhanyagolás gyakran azzal jár, hogy nem tanulunk meg egészségesen kezelni az érzelmeinket. Felnőttként ez érzelmi szabályozási problémákhoz vezethet, ami különösen nehézzé teszi a párkapcsolatok fenntartását.
Lehet, hogy túlzottan intenzíven élsz meg minden érzelmet, vagy épp ellenkezőleg, teljesen elzárkózol tőlük. Talán nulláról százra pörögsz fel, amikor valami felzaklat, vagy napokig tartó depresszióba zuhansz egy kis konfliktus után. Ez a szélsőségek között ingázás nemcsak neked nehéz, hanem a partnerednek is.
Az érzelmi szabályozás hiánya különösen problémás lehet stresszes helyzetekben. Amikor a kapcsolatban feszültség alakul ki, lehet, hogy olyan módon reagálsz, ami rontja a helyzetet ahelyett, hogy megoldaná. Ez egy ördögi kör, ahol a rossz érzelmi reakciók további problémákat okoznak, ami még több stresszt és rossz reakciót eredményez.
Az érzelmi intelligencia fejlesztése kulcsfontosságú az egészséges párkapcsolatok szempontjából. Ez magában foglalja az érzelmek felismerését, megértését és megfelelő kifejezését, mind a saját, mind mások érzelmei esetében.
Határok hiánya vagy túlzottan merev határok
A gyermekkori érzelmi elhanyagolás gyakran azzal jár, hogy nem tanulunk meg egészséges határokat húzni. Ez felnőttként két szélsőség irányába vezethet: vagy egyáltalán nincsenek határaink, vagy túlzottan merevek.
Ha nincsenek megfelelő határaid, lehet, hogy mindig mások igényeit helyezed előtérbe a sajátjaiddal szemben. Talán képtelen vagy nemet mondani, még akkor is, ha az káros számodra. Lehet, hogy hagyod, hogy mások kihasználjanak, vagy olyan dolgokat teszel, amikkel nem érzel jól magad, csak azért, hogy elkerüld a konfrontációt.
A másik véglet az, amikor olyan merev határokat állítasz fel, hogy szinte senkit nem engedsz közel magadhoz. Ez szintén egy védekezési mechanizmus, de megakadályozza az intim kapcsolatok kialakulását. Lehet, hogy minden kis határsértést nagy támadásként élsz meg, és túlzottan harciasan reagálsz rá.
"Az egészséges határok nem falak, amelyek elválasztanak minket másoktól, hanem hidak, amelyek biztonságos kapcsolódást tesznek lehetővé."
Az önkifejezés és autenticitás hiánya
Azok, akik gyermekkorban érzelmi elhanyagolást éltek át, gyakran megtanulják elrejteni igazi énjüket. Lehet, hogy olyan maszkokat viselnek, amiket biztonságosnak gondolnak, de amelyek távol tartják őket attól, hogy valóban megismerjék őket.
Párkapcsolatokban ez úgy nyilvánulhat meg, hogy állandóan azt próbálod kitalálni, mit vár tőled a partnered, ahelyett, hogy őszintén kifejezned, ki vagy és mire van szükséged. Lehet, hogy olyan szerepeket játszol, amik nem felelnek meg a valódi személyiségednek, csak azért, hogy tetssz vagy hogy elkerüld az elutasítást.
Ez a hamis én fenntartása hosszú távon kimerítő és kielégítetlen érzést okoz. Hiába van kapcsolatod, mégsem érzed úgy, hogy valóban szeretnek téged – hiszen az, akit szeretnek, nem a valódi te vagy, hanem egy mesterségesen létrehozott verzió.
Az autenticitás megtalálása egy folyamat, ami időt és türelmet igényel. De amikor megtanulod megmutatni az igazi énedet, sokkal mélyebb és kielégítőbb kapcsolatokat tudsz építeni.
A gyógyulás útjai és megoldások
Bár a gyermekkori érzelmi elhanyagolás mély nyomokat hagy, fontos tudni, hogy a gyógyulás lehetséges. Az első lépés mindig a tudatosság: annak felismerése, hogy ezek a minták léteznek, és hogy befolyásolják a kapcsolataidat.
A terápia különösen hasznos lehet ebben a folyamatban. Egy jó terapeuta segíthet feldolgozni a múlt sebeit, megérteni a jelenlegi mintákat, és új, egészségesebb viselkedési módokat tanulni. Különösen hatékonynak bizonyultak az olyan terápiás módszerek, mint a kötődéselmélet-alapú terápia vagy a traumafeldolgozó terápiák.
Az önismeret fejlesztése is kulcsfontosságú. Ez magában foglalja annak megértését, hogy mik a triggerjeid, milyen helyzetekben reagálsz túlzottan, és milyen mintákat ismételsz újra és újra. Naplóírás, meditáció vagy mindfulness gyakorlatok mind segíthetnek ebben a folyamatban.
Gyakorlati lépések a gyógyulás felé:
- Tudatos légzés gyakorlása stresszes helyzetekben
- Érzelmek azonosítása és elnevezése a mindennapi életben
- Határok megfogalmazása és betartása kis lépésekben
- Önkritika helyett önkompasszió gyakorlása
- Támogató közösség keresése hasonló tapasztalatokkal rendelkező emberek között
Kapcsolati készségek fejlesztése
A gyógyulás folyamatának része az is, hogy megtanuljuk azokat a kapcsolati készségeket, amiket gyermekkorban nem sajátítottunk el. Ez egy tanulási folyamat, ami türelmet és gyakorlást igényel, de hosszú távon hatalmas változást hozhat az életedbe.
A kommunikációs készségek fejlesztése különösen fontos. Ez magában foglalja a saját érzések és szükségletek kifejezését, a másik fél aktív meghallgatását, és a konfliktusok konstruktív kezelését. Ezek a készségek nem természetesek azok számára, akik gyermekkorban nem láttak jó példákat rá, de megtanulhatók.
Az empátia fejlesztése szintén kulcsfontosságú. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki mással szemben túlzottan engedékenynek kell lenned, hanem azt, hogy meg tudod érteni mások perspektíváját anélkül, hogy elveszítenéd a sajátodat.
"A kapcsolati készségek olyan, mint az izmok – minél többet gyakoroljuk őket, annál erősebbé válnak."
Az egészséges kapcsolatok jellemzői
Fontos tudni, hogy milyen egy egészséges kapcsolat, hogy legyen mire törekedni. Az egészséges párkapcsolatok alapja a kölcsönös tisztelet, bizalom és támogatás. Mindkét fél szabadon kifejezheti magát anélkül, hogy ítélkezéstől vagy elutasítástól kellene tartania.
Az egészséges kapcsolatokban van tér az egyéniségnek és a közös élményeknek is. Mindkét félnek vannak saját érdeklődési körei, barátai és céljai, de ezeket megosztják egymással és támogatják a másik törekvéseit. A konfliktusokat nem elkerülik, hanem konstruktívan kezelik, és lehetőségként tekintenek rájuk a kapcsolat mélyítésére.
A kommunikáció nyílt és őszinte, de empatikus is. Mindkét fél érzi, hogy meghallgatják és megértik, még akkor is, ha nem mindig értenek egyet. Az intimitás természetesen alakul ki, nem kényszerített vagy elkerült.
| Egészséges kapcsolat jellemzői | Egészségtelen kapcsolat jellemzői |
|---|---|
| Kölcsönös tisztelet és megbecsülés | Kritika, lenézés vagy manipuláció |
| Nyílt, őszinte kommunikáció | Hallgatás, passzív-agresszivitás |
| Egyéni tér és közös idő egyensúlya | Túlzott függőség vagy távolságtartás |
| Konstruktív konfliktuskezelés | Konfliktuskerülés vagy destruktív viták |
| Érzelmi biztonság és stabilitás | Kiszámíthatatlanság, érzelmi hullámvasút |
Párválasztás tudatos szemmel
Az érzelmi elhanyagolást átélt emberek gyakran ismétlik a korai kapcsolati mintákat, és olyan partnereket választanak, akik megerősítik a negatív önképüket vagy újra átélik a gyermekkori dinamikákat. A tudatos párválasztás megtanulása kulcsfontosságú a gyógyulási folyamatban.
Ez nem azt jelenti, hogy tökéletes embert kell keresni – ilyen nem létezik. Hanem azt, hogy olyan embert válassz, aki képes egészséges kapcsolatra, aki tisztel téged, és aki hajlandó együtt dolgozni a kapcsolat építésén. Fontos, hogy ne olyan embereket keress, akiket "meg kell mentened", vagy akik "megmentenek téged".
A tudatos párválasztáshoz először is tudnod kell, hogy mik a saját értékeid, szükségleteid és határaid. Csak akkor tudod eldönteni, hogy valaki kompatibilis-e veled, ha tisztában vagy azzal, hogy te mit keresel egy kapcsolatban.
Egészséges partner jellemzői:
🌟 Érzelmileg elérhető és képes intimitásra
🌟 Tiszteli a határaidat és van saját határai is
🌟 Képes konstruktív kommunikációra
🌟 Támogató és bátorító, de nem függő
🌟 Vállalja a felelősséget a saját tetteiért és érzéseiért
A gyógyulás folyamata és időtartama
Fontos megérteni, hogy a gyermekkori érzelmi elhanyagolás hatásainak feldolgozása egy folyamat, nem pedig egy egyszeri esemény. Lesznek jó és rossz napok, előrelépések és visszaesések is. Ez természetes és normális része a gyógyulásnak.
A gyógyulás nem lineáris. Lehet, hogy hónapokig úgy érzed, hogy nagy előrelépést tettél, aztán egy váratlan esemény vagy egy régi trigger újra felszínre hozza a régi mintákat. Ez nem jelenti azt, hogy visszaestél vagy hogy nem haladsz előre – csak azt, hogy van még mit feldolgozni.
Türelemre van szükség magaddal szemben. Az évek vagy évtizedek alatt kialakult minták nem változnak meg egyik napról a másikra. De minden kis lépés számít, és idővel ezek a kis változások nagy átalakulást eredményezhetnek.
"A gyógyulás nem a tökéletességről szól, hanem arról, hogy megtanulunk egyre jobban gondoskodni magunkról és egészségesebb kapcsolatokat építeni."
Önkompasszió és önforgalom gyakorlása
Az érzelmi elhanyagolást átélt emberek gyakran nagyon szigorúak magukkal szemben. Megtanulták, hogy a saját szükségleteik nem fontosak, és hogy mindent meg kell tenniük mások boldogságáért, még a saját kárukra is. Az önkompasszió és önforgalom gyakorlása kulcsfontosságú a gyógyulásban.
Az önkompasszió azt jelenti, hogy ugyanolyan kedvességgel és megértéssel fordulsz magad felé, mint amit egy jó barátodnak mutatnál. Ez magában foglalja a hibáid elfogadását, az önkritika helyett az önmegértést, és annak felismerését, hogy minden ember téved és küzd nehézségekkel.
Az önforgalom pedig azt jelenti, hogy prioritássá teszed a saját fizikai, érzelmi és mentális egészségedet. Ez nem önzőség – valójában csak akkor tudsz egészséges kapcsolatokat építeni, ha előbb magaddal van rendben a kapcsolatod.
| Önkritika | Önkompasszió |
|---|---|
| "Mindig mindent elrontok" | "Hibázni emberi dolog, tanulhatok belőle" |
| "Gyenge vagyok, mert segítségre van szükségem" | "Bátor vagyok, mert segítséget kérek" |
| "Soha nem leszek elég jó" | "Folyamatosan fejlődöm és tanulok" |
| "Mindenki más boldogabb nálam" | "Mindenkinek megvannak a maga küzdelmei" |
Támogató közösség építése
A gyógyulás folyamatában hatalmas segítséget jelenthet, ha olyan emberekkel veszed körül magad, akik megértik, min mész keresztül, és támogatnak az utadon. Ez lehet terápiás csoport, online közösség, vagy egyszerűen olyan barátok, akikkel őszintén meg tudod osztani a tapasztalataidat.
A támogató közösség nemcsak érzelmi támaszt nyújt, hanem tükröt is tart elénk. Mások tapasztalataiból tanulhatunk, és láthatjuk, hogy nem vagyunk egyedül ezekkel a küzdelmekkel. Ez különösen fontos azok számára, akik gyermekkorban izoláltan élték meg a nehézségeiket.
Fontos azonban, hogy egészséges határokat húzz ezekben a kapcsolatokban is. Nem minden ember, aki hasonló tapasztalatokkal rendelkezik, fog pozitív hatással lenni az életedre. Válaszd azokat, akik valóban támogatóak és építő jellegűek, nem pedig azokat, akik állandóan a problémákban ragadnak.
Gyakran ismételt kérdések
Mennyi idő alatt lehet feldolgozni a gyermekkori érzelmi elhanyagolást?
A gyógyulás folyamata egyéni, és nincs meghatározott időkeret. Egyesek hónapok alatt jelentős javulást tapasztalnak, míg mások éveket igényelnek. A fontos az, hogy elindulj az úton és türelmes legyél magaddal.
Lehetséges egészséges párkapcsolat anélkül, hogy teljesen feldolgoznám a múltat?
Igen, lehetséges, de a tudatosság kulcsfontosságú. Ha tisztában vagy a mintáiddal és aktívan dolgozol rajtuk, fokozatosan javíthatod a kapcsolataid minőségét a gyógyulás folyamata közben is.
Hogyan tudom megkülönböztetni az egészséges és egészségtelen kapcsolatokat?
Az egészséges kapcsolatok biztonságot, tiszteletet és kölcsönös támogatást nyújtanak. Ha állandóan szorongsz, elnyomva érzed magad, vagy folyamatosan igazolnod kell magad, az jelzés lehet, hogy a kapcsolat nem egészséges.
Szükséges-e terápia a gyógyuláshoz?
Bár a terápia nagyon hasznos lehet, nem mindenki számára elengedhetetlen. Egyesek könyvekkel, támogató közösségekkel vagy önfejlesztési gyakorlatokkal is jelentős előrelépést tudnak tenni.
Hogyan beszéljek a partneremmel ezekről a problémákról?
Fokozatosan és őszintén. Kezdheted azzal, hogy elmondod, hogy dolgozol bizonyos személyes kérdéseken, és hogy ez néha befolyásolhatja a viselkedésedet. Kérd a türelmét és támogatását.
Mi a teendő, ha a partneremet is érinti a gyermekkori trauma?
Ha mindkettőtöket érinti hasonló múlt, különösen fontos, hogy külön-külön is dolgozzatok a saját gyógyulásotokon. Páros terápia is hasznos lehet, hogy megtanuljatok egymást támogatni a gyógyulás folyamatában.